Akisame – Őszi Eső
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, nem tudtam elég jól kifejezni soha el nem múló érzéseim
Mialatt az évszakok jöttek és mentek, ez a virág, mely egykor pompával virágzott, szétesett örökre
Nem tudok ebben a hideg ágyban aludni, zavart vagyok mert alvó légzésed már nincs mellettem
Felszínes alvás, üres karjaimban még itt az illatod és sosem fog elillani... "Kérlek tarts a karjaidban"
Most is ebben a csendes szobában vagyok, felnézek, miközben az összes emlék a felszínre tör
Még ha be is csukom fülem, hangod akkor is velem marad
A kezdődő ESŐ, az eltörölhetetlen FÁJDALOM, nyílt sebek, melyeket képtelen vagyok elrejteni
Az erősödő eső sírásba fojtotta hangomat...
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, csendben búcsút intek ezeknek a soha el nem múló érzéseknek
Behunyom szemem, de soha nem leszek képes hátat fordítani ezeknek az emlékeknek.
Még ha a könnyek el is mossák, nem fog eltűnni, soha nem fog eltűnni, ez a szín csak egyre intenzívebb lesz
Az ágy átázott a véget nem érő esőtől, sírni akarok, sírni akarok, de nem tehetem
Az ESŐ még egyszer elvégzi varázslatos dolgát, még akkor is, ha minden csak a te hazugsádod volt
Ha képes leszek annyit sírni, hogy elfelejtselek, hamarosan én is esővé válok
A kezdődő ESŐ, az eltörölhetetlen FÁJDALOM, nyílt sebek, melyeket képtelen vagyok elrejteni
Az erősödő eső elnémított miközben én... miközben én...
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, nem tudtam elég jól kifejezni soha el nem múló érzéseim
Az őszi esőben állva, ami most újra esni kezdett, örökre szétestem...
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, nem tudtam elég jól kifejezni soha el nem múló érzéseim
Mialatt az évszakok jöttek és mentek, ez a virág, mely egykor pompával virágzott, szétesett örökre
Nem tudok ebben a hideg ágyban aludni, zavart vagyok mert alvó légzésed már nincs mellettem
Felszínes alvás, üres karjaimban még itt az illatod és sosem fog elillani... "Kérlek tarts a karjaidban"
Most is ebben a csendes szobában vagyok, felnézek, miközben az összes emlék a felszínre tör
Még ha be is csukom fülem, hangod akkor is velem marad
A kezdődő ESŐ, az eltörölhetetlen FÁJDALOM, nyílt sebek, melyeket képtelen vagyok elrejteni
Az erősödő eső sírásba fojtotta hangomat...
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, csendben búcsút intek ezeknek a soha el nem múló érzéseknek
Behunyom szemem, de soha nem leszek képes hátat fordítani ezeknek az emlékeknek.
Még ha a könnyek el is mossák, nem fog eltűnni, soha nem fog eltűnni, ez a szín csak egyre intenzívebb lesz
Az ágy átázott a véget nem érő esőtől, sírni akarok, sírni akarok, de nem tehetem
Az ESŐ még egyszer elvégzi varázslatos dolgát, még akkor is, ha minden csak a te hazugsádod volt
Ha képes leszek annyit sírni, hogy elfelejtselek, hamarosan én is esővé válok
A kezdődő ESŐ, az eltörölhetetlen FÁJDALOM, nyílt sebek, melyeket képtelen vagyok elrejteni
Az erősödő eső elnémított miközben én... miközben én...
Kezdetben még szerelem volt, első alkalommal szerelembe esni, nem tudtam elég jól kifejezni soha el nem múló érzéseim
Az őszi esőben állva, ami most újra esni kezdett, örökre szétestem...