Seseragi – Morajlás
Ahogy lenyűgözve néztük a tavasz érkezését, az első távoli évszakét
Mi csordultig van színekkel, szívem már megfeledkezett első találkozásunkról. Az évszak, mikor elváltunk
Már kezd homályossá válni. Vajon hamarosan mindössze csak egy emlék lesz? Mint egy régi történet
Amit képtelenek vagyunk elfelejteni. Egy nem várt első szerelem volt, forgatókönyvek nélkül
"Ezen a helyen, ahol senki nem láthatta, csókolóztunk első alkalommal. Belevetettem magam ebbe a zárt paradicsomba"
Mondj búcsút a tönkrement szerelemnek. Ráébredtem, hogy fiatalságom olyan volt mint a cseresznyevirág szétszórt szirmai, mikor már mindenem neked szenteltem
Vérszomjas ködbe burkolva, hirtelen önzővé váltál
Egy szemvillanás alatt kigomboltad ingemet, a világos bőr csupasszá vált.
"Egyetlen hangot sem tudtam kiadni, napközben még elbóbiskolok, mikor kezdek szem elől téveszteni valamit. Szét fogom zúzni rozsdás láncaid, hogy ismét csak az álmok és az univerzum számítson."
Mondj búcsút a tönkrement szerelemnek. Ráébredtem, hogy fiatalságom olyan volt mint a cseresznyevirág szétszórt szirmai, ez volt a mese, amire vártam, mielőtt mindenem neked szenteltem.
A pillanat vágy és kétségbeesés között, ez volt az elmúlt tavasz őrülete.
Lalala… Mondj búcsút, mondj búcsút, mondj búcsút
Lalala… Az elmúlt tavasz őrülete, a felejthetetlen kék morajlás.
Ahogy lenyűgözve néztük a tavasz érkezését, az első távoli évszakét
Mi csordultig van színekkel, szívem már megfeledkezett első találkozásunkról. Az évszak, mikor elváltunk
Már kezd homályossá válni. Vajon hamarosan mindössze csak egy emlék lesz? Mint egy régi történet
Amit képtelenek vagyunk elfelejteni. Egy nem várt első szerelem volt, forgatókönyvek nélkül
"Ezen a helyen, ahol senki nem láthatta, csókolóztunk első alkalommal. Belevetettem magam ebbe a zárt paradicsomba"
Mondj búcsút a tönkrement szerelemnek. Ráébredtem, hogy fiatalságom olyan volt mint a cseresznyevirág szétszórt szirmai, mikor már mindenem neked szenteltem
Vérszomjas ködbe burkolva, hirtelen önzővé váltál
Egy szemvillanás alatt kigomboltad ingemet, a világos bőr csupasszá vált.
"Egyetlen hangot sem tudtam kiadni, napközben még elbóbiskolok, mikor kezdek szem elől téveszteni valamit. Szét fogom zúzni rozsdás láncaid, hogy ismét csak az álmok és az univerzum számítson."
Mondj búcsút a tönkrement szerelemnek. Ráébredtem, hogy fiatalságom olyan volt mint a cseresznyevirág szétszórt szirmai, ez volt a mese, amire vártam, mielőtt mindenem neked szenteltem.
A pillanat vágy és kétségbeesés között, ez volt az elmúlt tavasz őrülete.
Lalala… Mondj búcsút, mondj búcsút, mondj búcsút
Lalala… Az elmúlt tavasz őrülete, a felejthetetlen kék morajlás.