Forrás: Tora Tsuki
Fordítás: Pandagirl
Fordítás: Pandagirl
Számlista:
1. 69
2. Galaxy
3. せせらぎ (Seseragi)
4. Heaven
5. White Caress
6. Carry
7. Masquerade
8. R-ed
9. Bittersweet
10. Maria
11. ボクノセイ (Boku no sei)
12. Yoakemae
A "69" az ADAMS második albuma, amelyet 2014 március 14-én adtak ki.
Az első dal, a "69" inkább egy intró, amit a dobok ritmusa visz végig.
Shota és ADAM hangja, halk, már-már erotikus suttogás a háttérben. Azon hallgatók, akik már ismerik az ADAMS-et meg fogját találni a helyes utat, míg a többieknek hagyniuk kell magukat meglepni.
A "Galaxy" című dal egy nagyon gyors rock dal, egy kis electro beütéssel... főleg az elején. A főhős és partnere a hallgatót egy ragyogó csillagokkal teli végtelen galaxisban való táncra invitálja, ahol semmi miatt nem kell aggódni.
A "せせらぎ" dal elsőre egy ballada benyomását kelti.
Bár ADAM hangja nagyon melodikus és szomorú, Shota gitárjátéka egy kicsit túl gyors ehhez. A dalszöveg két középiskolás történetét meséli el, akik szerelmesek egymásba. A tinédzserlét normális problémái mellett próbálnak együtt maradni.
Azonban egy ismeretlen ok miatt ez nem sikerül és egyikőjük az öngyilkosságot választja.
A dal, "Heaven" egy lágy zongora résszel kezdődik, ami már a legelső másodperctől álomba ringatja a hallgatót.
Shota és ADAM hangja a belépés után lágy marad és a gitár is a háttérben marad.
Azonban az első perc után Shota hangja egy nagyon erős kiáltássá válik, kettőjük hangja ezáltal mutatja meg a Mennyország világos és sötét oldalát.
A "White Caress" egy klasszikus rock ballada.
ADAM hangja, ami az egész dal alatt dominál, tökéletesen passzol hozzá: lágy mégis tele van szenvedéllyel.
Shota sötétebb része a háttérben marad, csakúgy mint a gitár.
Azt tanácsolom minden hallgató számára, hogy csukják be a szemüket és hagyják magukat a két karakter tiltott ölelésébe süllyedni.
A "Carry" szintén egy ballada, amit ADAM finom, már-már síró hangja vezet végig. Shota csak az első perc után kezd el játszani, ami folyamatosan növekszik az egész dal alatt, míg végleg el nem tünteti a ballada látszatát.
Még a két karakternek is meg kell érteni, hogy a szerelem fájdalommal jár.
A "Masquerade" egy nagyon gyors dal, a sötétség és veszély érzetével.
Ezúttal ADAM és Shota együtt énekeli a dalt.
Az agresszív majd lágy éneklés alatt Shota gitár részét egy lágy zongora kíséri. Mindenki álarcot visel bár ez nagyon veszélyes és helytelen is, különösen ha olyan valakit szeretsz, akit nem lenne szabad.
A "R-ED" alatt ADAM és Shota rock játéka folytatódik, magába foglalva egy nagyon erotikus aspektust is. Shota gitárjátéka eltűnik a háttérbe, hogy vezesse ADAM hangját, mely a szenvedélyes és lágy érzelmek közt váltakozik… tökéletes bűnös álmokhoz… mind a hallgató, mind a főszereplők számára.
A "Bittersweet" egy nagyon sötét rock hatású dal, lágy hang és egy kellemes zenekari intró.
A főszereplő saját, partnere iránt érzett kedves, féltő, ártatlan szerelmét és brutális, baljóslatú szenvedélyét írja le, aminek soha nem volt teljesen tudatában.
Mindezt azért, hogy megkapja szerelmét, hogy teljesen eggyé válhasson vele... de ez az érzés magába foglalja a veszélyes, gyilkosság iránti vágyat is.
A következő dal a "Maria", ami himnusz beütéssel rendelkezik, de még így sem veszti el rockos karakterét. ADAM ének részét Shota sokkal komorabb hangja támogatja. Ezúttal arról beszél, hogy fél elveszíteni a létezés és szerelem értelmét ebben a kegyetlen világban.
Ebben a pillanatban a szereplő egy kedves és melegszívű embert szeretne, aki képes lehet visszahozni őt a sötétségből, ami úgy tűnik körbe vesz mindent, amit szeret.
A "Boku no sei (ボクノセイ)" a legérzelmesebb, egyben legszomorúbb dal ezen az albumon. Egy lágy húros intróval kezdődik, az egyetlen hangszeres kíséret egy akusztikus gitár és egy kevés dob.
Még ADAM lágy és melankólikus hangja is inkább szomorú miközben elmeséli saját megsemmisítő bűntudatát a szerelme iránt, akit ő a halálba kergetett.
Az utolsó dal, a "Yoakemae" egy kissé meglepett engem.
Bár nagyon erős "buli" érzete van és táncra vagy ugrálásra ösztönöz (ezt az érzést leginkább Shota gyors gitárjátéka okozza), a történet mégis a főhős kedves érzelmeit mutatja be, miszerint még a hajnal eljötte előtt szeretne találkozni kedvesével.
Az ADAMS biztosan változott: a dalszövegek "érettebbek" és a zenéjük még rockosabb lett.
Viszont nem számít, hogy régi vagy új rajongó vagy, semmiképp ne hagyd ki ezt az albumot. Minden egyes forintot megér.
1. 69
2. Galaxy
3. せせらぎ (Seseragi)
4. Heaven
5. White Caress
6. Carry
7. Masquerade
8. R-ed
9. Bittersweet
10. Maria
11. ボクノセイ (Boku no sei)
12. Yoakemae
A "69" az ADAMS második albuma, amelyet 2014 március 14-én adtak ki.
Az első dal, a "69" inkább egy intró, amit a dobok ritmusa visz végig.
Shota és ADAM hangja, halk, már-már erotikus suttogás a háttérben. Azon hallgatók, akik már ismerik az ADAMS-et meg fogját találni a helyes utat, míg a többieknek hagyniuk kell magukat meglepni.
A "Galaxy" című dal egy nagyon gyors rock dal, egy kis electro beütéssel... főleg az elején. A főhős és partnere a hallgatót egy ragyogó csillagokkal teli végtelen galaxisban való táncra invitálja, ahol semmi miatt nem kell aggódni.
A "せせらぎ" dal elsőre egy ballada benyomását kelti.
Bár ADAM hangja nagyon melodikus és szomorú, Shota gitárjátéka egy kicsit túl gyors ehhez. A dalszöveg két középiskolás történetét meséli el, akik szerelmesek egymásba. A tinédzserlét normális problémái mellett próbálnak együtt maradni.
Azonban egy ismeretlen ok miatt ez nem sikerül és egyikőjük az öngyilkosságot választja.
A dal, "Heaven" egy lágy zongora résszel kezdődik, ami már a legelső másodperctől álomba ringatja a hallgatót.
Shota és ADAM hangja a belépés után lágy marad és a gitár is a háttérben marad.
Azonban az első perc után Shota hangja egy nagyon erős kiáltássá válik, kettőjük hangja ezáltal mutatja meg a Mennyország világos és sötét oldalát.
A "White Caress" egy klasszikus rock ballada.
ADAM hangja, ami az egész dal alatt dominál, tökéletesen passzol hozzá: lágy mégis tele van szenvedéllyel.
Shota sötétebb része a háttérben marad, csakúgy mint a gitár.
Azt tanácsolom minden hallgató számára, hogy csukják be a szemüket és hagyják magukat a két karakter tiltott ölelésébe süllyedni.
A "Carry" szintén egy ballada, amit ADAM finom, már-már síró hangja vezet végig. Shota csak az első perc után kezd el játszani, ami folyamatosan növekszik az egész dal alatt, míg végleg el nem tünteti a ballada látszatát.
Még a két karakternek is meg kell érteni, hogy a szerelem fájdalommal jár.
A "Masquerade" egy nagyon gyors dal, a sötétség és veszély érzetével.
Ezúttal ADAM és Shota együtt énekeli a dalt.
Az agresszív majd lágy éneklés alatt Shota gitár részét egy lágy zongora kíséri. Mindenki álarcot visel bár ez nagyon veszélyes és helytelen is, különösen ha olyan valakit szeretsz, akit nem lenne szabad.
A "R-ED" alatt ADAM és Shota rock játéka folytatódik, magába foglalva egy nagyon erotikus aspektust is. Shota gitárjátéka eltűnik a háttérbe, hogy vezesse ADAM hangját, mely a szenvedélyes és lágy érzelmek közt váltakozik… tökéletes bűnös álmokhoz… mind a hallgató, mind a főszereplők számára.
A "Bittersweet" egy nagyon sötét rock hatású dal, lágy hang és egy kellemes zenekari intró.
A főszereplő saját, partnere iránt érzett kedves, féltő, ártatlan szerelmét és brutális, baljóslatú szenvedélyét írja le, aminek soha nem volt teljesen tudatában.
Mindezt azért, hogy megkapja szerelmét, hogy teljesen eggyé válhasson vele... de ez az érzés magába foglalja a veszélyes, gyilkosság iránti vágyat is.
A következő dal a "Maria", ami himnusz beütéssel rendelkezik, de még így sem veszti el rockos karakterét. ADAM ének részét Shota sokkal komorabb hangja támogatja. Ezúttal arról beszél, hogy fél elveszíteni a létezés és szerelem értelmét ebben a kegyetlen világban.
Ebben a pillanatban a szereplő egy kedves és melegszívű embert szeretne, aki képes lehet visszahozni őt a sötétségből, ami úgy tűnik körbe vesz mindent, amit szeret.
A "Boku no sei (ボクノセイ)" a legérzelmesebb, egyben legszomorúbb dal ezen az albumon. Egy lágy húros intróval kezdődik, az egyetlen hangszeres kíséret egy akusztikus gitár és egy kevés dob.
Még ADAM lágy és melankólikus hangja is inkább szomorú miközben elmeséli saját megsemmisítő bűntudatát a szerelme iránt, akit ő a halálba kergetett.
Az utolsó dal, a "Yoakemae" egy kissé meglepett engem.
Bár nagyon erős "buli" érzete van és táncra vagy ugrálásra ösztönöz (ezt az érzést leginkább Shota gyors gitárjátéka okozza), a történet mégis a főhős kedves érzelmeit mutatja be, miszerint még a hajnal eljötte előtt szeretne találkozni kedvesével.
Az ADAMS biztosan változott: a dalszövegek "érettebbek" és a zenéjük még rockosabb lett.
Viszont nem számít, hogy régi vagy új rajongó vagy, semmiképp ne hagyd ki ezt az albumot. Minden egyes forintot megér.