Forrás: Akataiyou no Nihon
Fordítás: Pandagirl
Fordítás: Pandagirl
Bemutatkoznál?
Ryota: Örülök a találkozásnak. Sakai Ryota a nevem. Japánból származom és Tokióban élek. Fényképész vagyok.
Milyen fényképezőgépet használsz?
Ryota: Canon 5D Mark III
Honnan teszel szert inspirációra?
Ryota: Igazából nem gondolkozom azon, honnan is jön az inspiráció. Ezért ez nehéz kérdés. Nem gondolkodom, csak fotózok, és ha a fotó jó, akkor boldog vagyok, azonban próbálok nem sokat gondolni erre.
Számodra van különbség az ADAMS-nek való fotózás és más dolgok lencsevégre kapása között?
Ryota: Nem igazán. Viszont embereket és tárgyakat fotózni már teljesen más.
Hogyan lett belőled fotós?
Ryota: Még középiskolában próbáltam fotókat készíteni. Ezután fényképészetet tanultam az egyetemen, még mielőtt egy operatőri irodában kezdtem volna dolgozni.
Hogyan találkoztál Shotával?
Shota: Még az ADAMS-es munkám előtt találkoztam vele. Én gitároztam, ő pedig operatőr volt.
Van egy kedvenc témád, amiről szeretsz képeket készíteni?
Ryota: Minden. Mindent szeretek. Szerintem a gyönyörű villámcsapásokat szeretem leginkább.
Az ADAMS zenéje befolyásolja azt, ahogy a grafikád kinéz? Egy konkrét megközelítést alkalmazol az új album képeinél?
Shota: Alapvetően még a fotózás előtt elmesélem Ryotának a koncepciót, valamint természetesen meghallgatja a dalokat is, azonban a végén ő dönt arról, miként fotóz.
Az új album elektronikusabb lett, igaz? Miért döntöttetek így?
Shota: Tudod, az első ADAMS-nek végzett munkám a NEOSEXUAL volt. A második, SIXNINE albumnál és a mostaninál már változtatni akartam. Mivel az ADAMS jelen van néhány piacon, ahol a zenekar egy másfajta stílusát kedvelik az emberek. Ebből kifolyólag, a stílusváltás nagyon is természetes volt. Mivel ha nem váltok, akkor nem az lesz a legnehezebb munka számomra. NEOSEXUAL vagy SIXNINE… melyik a jobb? Ezért minden alkalommal szeretném, hogy ott legyen a változás kihívása.
Honnan jött az ihlet az új albumhoz?
Shota: A természetes hangokból. Például mikor elmegyek a városba vagy a gyógyszertárba, ilyenkor sok zenét hallgatok. Így nagyon természetesen jön.
Az aktuális hangzás kissé elektronikus, talán mert olyan sokszor jövök Európába. Éppen ezért akartam ezt a hangzást kipróbálni.
Néhány dalban te is énekelsz. Gyakoroltad az éneklést ezekhez?
Shota: Nem, egyáltalán nem gyakoroltam.
Nem furcsa érzés látni magad egy művészi képen? Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
Shota: Büszke vagyok rájuk!
AnN: Szerintem lehetsz is!
Milyen zenét hallgatsz?
Shota: Valójában nincs kedvenc műfajom. Azonban ott van például David Bowie, ahol az imázst kedvelem. Úgy gondolom klassz és az egész általa képviselt karakter az oka, amiért meg akarom hallgatni a zenét is. Szóval, nem igazán van egy bizonyos hangzás, amit kedvelek. Úgy gondolom minden műfajnak vannak jó pontjai.
Van olyan zenei műfaj, amit egyáltalán nem szeretsz?
Shota: Nem, nincs ilyen. Mindent meghallgatok. Igazából, azt is mondhatjuk hogy nem vagyok jó hallgató. Nem veszek CD-ket, nem követem figyelemmel a Youtube-ot, azonban a zene hirtelen nagy dologgá vált: tudod, csak úgy odakerült a jelenlegi helyére.
Szeretsz koncertekre járni?
Shota: Rajongóként?
AnN: Igen.
Shota: Az utóbbi két évben nem jártam, viszont alapvetően igen, szeretek.
Az összes koncert közül, amin már jártál, van kedvenced?
Shota: Igen. Mikor Izzy Stradlin Japánba jött. Izzy Stradlin volt a Guns N’ Roses első gitárosa. Tudnod kell, hogy számomra ő egy legenda. Mikor ott játszott, olyan volt, hogy "Az én Istenem" (nevet) "Az Istenem Japánba jött". Nagyon izgatott voltam. A hatalmas karrierét követően rögtön nagyon természetessé vált.
Számodra ez a harmadik alkalom Európában. Különbözik az előző alkalmaktól?
Shota: Mindig izgalmas.
Melyik a legszebb emléked Európáról?
Shota: Az első, 2013-as koncert Luxembourgban. Nem fogom elfelejteni, mivel akkor még nem tudtam milyen lesz Európában, milyenek lesznek a rajongók, hogyan sül majd el az egész, mégis hatalmas szenvedéllyel jöttem. Nem volt túl sok ember, de még így is csodás élmény volt az életemben.
Mi volt a legrosszabb dolog Európában?
Shota: A kajával és a hotellel minden rendben. Talán szinte minden rendben van, viszont néha, ahogy te is tudod, rengeteg koncertünk van. Ezúttal is: 30 show. Néha, leginkább a koncert alatt – és ez nem a rajongók hibája, hanem teljes mértékig az enyém – úgy érzem nagyon kevés a motivációm. Kicsit nehéz 100%-os motivációt adni minden alkalommal.
Hogy is mondjam… mindent összevetve minden tökéletesen rendben van (nevet) és a magamnak tett ígéret mindig az, hogy fenntartom a motivációm. Ha ez nem sikerül, akkor nincs minden rendben.
Szóval különleges technikád van a motiváció fenntartására?
Shota: Valójában… (gondolkozik)… nincs. Nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, de mostanában próbálok nem túl sokat gondolkodni. A show előtt, mint ma is amikor holnapra is van terv. A koncert után lenne időm a másnapi előadáson gondolkodni. Én mégis próbálok keveset gondolni rá. Ez az én módom a motiváció fenntartására. Hirtelen, mikor visszamegyek a színpadra, a motivációm is felugrik.
Köszönet az időtökért.
Shota: Én is köszönöm.
Ryota: Köszönöm.
Ryota: Örülök a találkozásnak. Sakai Ryota a nevem. Japánból származom és Tokióban élek. Fényképész vagyok.
Milyen fényképezőgépet használsz?
Ryota: Canon 5D Mark III
Honnan teszel szert inspirációra?
Ryota: Igazából nem gondolkozom azon, honnan is jön az inspiráció. Ezért ez nehéz kérdés. Nem gondolkodom, csak fotózok, és ha a fotó jó, akkor boldog vagyok, azonban próbálok nem sokat gondolni erre.
Számodra van különbség az ADAMS-nek való fotózás és más dolgok lencsevégre kapása között?
Ryota: Nem igazán. Viszont embereket és tárgyakat fotózni már teljesen más.
Hogyan lett belőled fotós?
Ryota: Még középiskolában próbáltam fotókat készíteni. Ezután fényképészetet tanultam az egyetemen, még mielőtt egy operatőri irodában kezdtem volna dolgozni.
Hogyan találkoztál Shotával?
Shota: Még az ADAMS-es munkám előtt találkoztam vele. Én gitároztam, ő pedig operatőr volt.
Van egy kedvenc témád, amiről szeretsz képeket készíteni?
Ryota: Minden. Mindent szeretek. Szerintem a gyönyörű villámcsapásokat szeretem leginkább.
Az ADAMS zenéje befolyásolja azt, ahogy a grafikád kinéz? Egy konkrét megközelítést alkalmazol az új album képeinél?
Shota: Alapvetően még a fotózás előtt elmesélem Ryotának a koncepciót, valamint természetesen meghallgatja a dalokat is, azonban a végén ő dönt arról, miként fotóz.
Az új album elektronikusabb lett, igaz? Miért döntöttetek így?
Shota: Tudod, az első ADAMS-nek végzett munkám a NEOSEXUAL volt. A második, SIXNINE albumnál és a mostaninál már változtatni akartam. Mivel az ADAMS jelen van néhány piacon, ahol a zenekar egy másfajta stílusát kedvelik az emberek. Ebből kifolyólag, a stílusváltás nagyon is természetes volt. Mivel ha nem váltok, akkor nem az lesz a legnehezebb munka számomra. NEOSEXUAL vagy SIXNINE… melyik a jobb? Ezért minden alkalommal szeretném, hogy ott legyen a változás kihívása.
Honnan jött az ihlet az új albumhoz?
Shota: A természetes hangokból. Például mikor elmegyek a városba vagy a gyógyszertárba, ilyenkor sok zenét hallgatok. Így nagyon természetesen jön.
Az aktuális hangzás kissé elektronikus, talán mert olyan sokszor jövök Európába. Éppen ezért akartam ezt a hangzást kipróbálni.
Néhány dalban te is énekelsz. Gyakoroltad az éneklést ezekhez?
Shota: Nem, egyáltalán nem gyakoroltam.
Nem furcsa érzés látni magad egy művészi képen? Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
Shota: Büszke vagyok rájuk!
AnN: Szerintem lehetsz is!
Milyen zenét hallgatsz?
Shota: Valójában nincs kedvenc műfajom. Azonban ott van például David Bowie, ahol az imázst kedvelem. Úgy gondolom klassz és az egész általa képviselt karakter az oka, amiért meg akarom hallgatni a zenét is. Szóval, nem igazán van egy bizonyos hangzás, amit kedvelek. Úgy gondolom minden műfajnak vannak jó pontjai.
Van olyan zenei műfaj, amit egyáltalán nem szeretsz?
Shota: Nem, nincs ilyen. Mindent meghallgatok. Igazából, azt is mondhatjuk hogy nem vagyok jó hallgató. Nem veszek CD-ket, nem követem figyelemmel a Youtube-ot, azonban a zene hirtelen nagy dologgá vált: tudod, csak úgy odakerült a jelenlegi helyére.
Szeretsz koncertekre járni?
Shota: Rajongóként?
AnN: Igen.
Shota: Az utóbbi két évben nem jártam, viszont alapvetően igen, szeretek.
Az összes koncert közül, amin már jártál, van kedvenced?
Shota: Igen. Mikor Izzy Stradlin Japánba jött. Izzy Stradlin volt a Guns N’ Roses első gitárosa. Tudnod kell, hogy számomra ő egy legenda. Mikor ott játszott, olyan volt, hogy "Az én Istenem" (nevet) "Az Istenem Japánba jött". Nagyon izgatott voltam. A hatalmas karrierét követően rögtön nagyon természetessé vált.
Számodra ez a harmadik alkalom Európában. Különbözik az előző alkalmaktól?
Shota: Mindig izgalmas.
Melyik a legszebb emléked Európáról?
Shota: Az első, 2013-as koncert Luxembourgban. Nem fogom elfelejteni, mivel akkor még nem tudtam milyen lesz Európában, milyenek lesznek a rajongók, hogyan sül majd el az egész, mégis hatalmas szenvedéllyel jöttem. Nem volt túl sok ember, de még így is csodás élmény volt az életemben.
Mi volt a legrosszabb dolog Európában?
Shota: A kajával és a hotellel minden rendben. Talán szinte minden rendben van, viszont néha, ahogy te is tudod, rengeteg koncertünk van. Ezúttal is: 30 show. Néha, leginkább a koncert alatt – és ez nem a rajongók hibája, hanem teljes mértékig az enyém – úgy érzem nagyon kevés a motivációm. Kicsit nehéz 100%-os motivációt adni minden alkalommal.
Hogy is mondjam… mindent összevetve minden tökéletesen rendben van (nevet) és a magamnak tett ígéret mindig az, hogy fenntartom a motivációm. Ha ez nem sikerül, akkor nincs minden rendben.
Szóval különleges technikád van a motiváció fenntartására?
Shota: Valójában… (gondolkozik)… nincs. Nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, de mostanában próbálok nem túl sokat gondolkodni. A show előtt, mint ma is amikor holnapra is van terv. A koncert után lenne időm a másnapi előadáson gondolkodni. Én mégis próbálok keveset gondolni rá. Ez az én módom a motiváció fenntartására. Hirtelen, mikor visszamegyek a színpadra, a motivációm is felugrik.
Köszönet az időtökért.
Shota: Én is köszönöm.
Ryota: Köszönöm.