Magyar fordítás: Pandagirl
Az interjú angol, német, finn, francia, orosz és lengyel nyelven megtalálható a JaME oldalán!!
Az interjú angol, német, finn, francia, orosz és lengyel nyelven megtalálható a JaME oldalán!!
Minden részletre kiterjedő interjú Shotával az ADAMS-ből.
A JaME lehetőséget kapott, hogy találkozzon Shotával, az ADAMS gitárosával és producerével, egy apró luxembourgi bárban. Ott beszélt jövőbeli terveikről, a művész léttel járó felelősségről és ADAM meggyilkolásáról.
Szia Shota! Az ADAMS másfél évvel ezelőtti első JaME interjúja óta rengeteg minden történt a zenekarral. Össze tudnád ezeket foglalni egyetlen mondatban?
Shota: Hűha, ez egy nehéz kérdés. Korábban, mikor még Japánban voltunk, nem számítottunk minderre, viszont amint kapcsolatba kerültünk az európai kultúrával, azáltal, hogy idejöttünk és játszhattunk itt, sok váratlan dolgot éreztünk, ami változtatott a terveinken – mint egy hatalmas véletlen. Sok tapasztalatra tettünk szert nagyon rövid idő alatt.
A készülő "Akisame" kislemezetekről azt mondtad, ez lehet az ADAMS utolsó munkája a J-rock/J-pop műfajban. Mivel azonban te nem csak producer, hanem a banda gitárosa is vagy, nem lesz mindig valamiféle rock elem a dalaitokban?
Shota: Nos, ez is egyfajta véletlen volt. Sokféle kultúrával kerültem kapcsolatba. Már a kezdetekben megvolt a tervünk, mint első album, második album, harmadik album, és így tovább. Mikor elkezdtük az ADAMS-et egyfajta J-rock, Visual Kei, rock bandaféle érzete volt. Bár már ilyennek terveztük meg, mégis mindig próbálunk változtatni a hangzásunkon, különösen a gitár hangján. A következő albumon, vagyis a dalokon, amiken jelenleg is dolgozunk, egyáltalán nem játszok gitáron. Már csak a számítógép van. Azonban… talán mégis akarok gitározni. Ez egyfajta kihívás, tudod? (nevet) Mindig olyan, hogy "Mit tehetek meg? Gitár? Nincs gitár?". Csak a saját elképzelésemen múlik, hogy mit tehetek meg, így ez minden alkalommal kihívás.
Tehát már eleve volt egy tervetek az ADAMS számára, minthogy első album, második album… Viszont a koncepciótok az, hogy csak 2021-ben születik meg az ADAMS. Ez egy eléggé hosszú idő. Tényleg ennyire előre megterveztetek mindent vagy spontán módon döntetek a banda következő lépéseiről?
Shota: Valójában már meg van a tervünk erre a 10 évre – ADAM és én előre eldöntöttük. Bár, ahogy azt már mondtam, idejöttünk és rengeteg mindent láttunk, tapintottunk és éreztünk az európai színtéren, így minden megváltozott egy kissé. Általánosságban már igen, megvan a tervünk erre a 10 évre.
Kérlek mesélj nekünk az Akisame kislemezről!
Shota: Az Akisame hangzása olyan, mintha a Boku no sei és a Seseragi folytatása lenne. Egy szomorú szerelmes dal. A zenét már három vagy négy évvel ezelőtt megalkottam, de ADAM csak az utóbbi időben írta meg hozzá a szöveget, így még nagyon friss.
Van olyan téma, amit szeretnétek felfedezni a jövőbeli kiadásaitok során?
Shota: Nos, a hangzásunk változott, de az üzenet ugyanaz marad. Mindig a szerelemről énekelünk.
A szlogenetek "Forradalmi. Eredeti. Időtlen." de nem nehéz állandóan "forradalminak" lenni, minden új kiadással, PV-vel és eseménnyel?
Shota: Én úgy gondolom nem. Mert ADAM és én nem szeretjük mindig ugyanazt a divat stílust, azonos hangzást választani vagy ugyanazt mondani. Egy király japán rock banda vagyunk, mindig. Ez azt jelenti, ha következő alkalommal – például – szeretnénk enka stílusút alkotni… a karrierünk befejeződött. (mindenki nevet) Most komolyan, ha én nem tudom létrehozni azt a hangzást, amit akarok, akkor a karrierünknek vége. Mindig változtatni akarunk valamin, és meg is tesszük. Tökéletesen. Ebben van az önbizalmunk. Azonban …
Enka… (nevet) Komolyan?
Shota: Enka, vagy … bármi más. Úgy értem, ha azt mondom ADAM-nek, hogy "A következő albumnál így fogjuk csinálni!" és ADAM azt mondja "Nekem ez nem tetszik", az is a pályafutásunk végét jelenti.
Szóval, a következő kérdés! Az első, 2013-as európai turnétokat és az ideit összehasonlítva, az ADAMS előadásai most nyugodtabbnak és spontánabbnak tűntek. Az első turné tapasztalatai hogyan befolyásolták a második turnét?
Shota: Nos, szerintem nem voltak nagy változások az első és a második turné között. Persze az új album miatt változtattunk a számlistán. Szintén nem akartunk az összes koncerten ugyanazt a setlistet játszani – az unalmas lenne – így változtattunk rajta. Bár az igaz, hogy ez a turné nyugodtabb volt. Ezúttal nem határoztunk minden apró részlet felől. Úgy gondoltam így is rendben lesz a turné. Első alkalommal Európában, csak négy show-t adtunk és még nem tudtuk mit csinálhatunk. Így lerövidítettük. Ez alkalommal viszont a turné már hosszú volt; olyan sok koncert volt, hogy fejlődni akartunk mire az első show-tól elérünk a turnéfináléig. Tehát végül is használhattuk az első turné alatt szerzett tapasztalatot, de az idei alatt többet tanulhattunk. Vagyis az első turnénkat illetően, ha – például – a Boku no sei-t játszottuk és nem szerette mindenki, akkor is játszottuk másnap. A második turnénkon, ha a Boku no sei-t játszottuk és nem tetszett mindenkinek, akkor megváltoztattuk a setlistet. Azt is figyelembe kellett vennünk, hogy mikor játsszunk egy olyan dalt, mint a Boku no sei – az elején, a közepén vagy netán a végén – melyik lenne jobb? Hogyan teremthetnénk meg a megfelelő hangulatot? Valami ilyesmi.
Történt valami fontos a második európai turnétok alatt?
Shota: Igen.
Mi volt az?
Shota: Nos, számomra az emberi dráma. Ez egy hosszú turné volt. Ezért néha voltak viták, még a csapaton belül is, úgy mint "Többé nem tudok vele dolgozni!" (nevet). Persze mindig boldog véget ért és mindenki rendben volt. A csapat pedig erősebb mint valaha.
Szóval, ezzel ellentétben, mondanál egy vicces történetet, ami a turné alatt történt?
Shota: Nem emlékszem hol volt, épp ott tartottam, hogy leveszem ADAM ruháját, de nem sikerült (nevet). Azt a pólót! Általában egy inget visel és az én játékom, hogy kigomboljam azt, de ADAM ez alkalommal egy pólót vett fel én meg: "mi van?!" (mindenki nevet)
Ez Münchenben volt, én is láttam!
Shota: Ó, igen! Az a piros kabát és a koponyás póló volt rajta, a póló meg beragadt.
Arra is emlékszem, hogy a Berlini koncertetek alatt megszakítottad a lejátszást mikor levetted ADAM ingét és az iPhone-odra dobtad.
Shota: Á, igen, igen! (nevet) Megtanultam: Általában egy iPhone vagy hasonló kibírja, ha van rajta pár ruha, de ha az a ruha történetesen izzadt, az már hatással van rá. Ezt nem tudtam. (mindenki nevet)
Számodra mi volt a legnagyobb kihívás a turnén?
Shota: Az, hogy ilyen sok show volt! Ez volt számomra a kihívás. Valamint természetesen Oroszország.
Tehát, Oroszország… ez az előadásról szólt, hogy mit tehetsz meg vagy milyen messze mehetsz?
Shota: Oroszoroszág nagyon jó volt, a közönség szuper volt. Sajnos a show előtt sok stressz ért minket, mert nem adhattuk el a turnécuccokat és a jegyekkel is voltak problémák. A törvény miatt 18+ korhatárral kellett reklámoznunk a koncertet, de a helyi orosz szervező nem követte ezt a szabályt és kiskorúaknak is adott el jegyet. Így fiatalkorúak is voltak a koncerten. Emiatt a szervező hátrajött és még a show előtt ellenőrizte a cuccokat. Tudod, hogy néz ki a SIXNINE borítója, meztelenséget ábrázol … és már mondta is, "Ezt nem árulhatod!" - de hogyan? A Bittersweet borítója is hasonló, csókolózunk rajta meg ilyenek. A szervező azt mondta, "Ez - egyáltalán nem!" Ezt a kislemezt kivehetjük a turnécuccok közül, de ugyanezt már nem tehetjük meg az új albummal, a SIXNINE-nal is. Végül mindenre 18+ matricát ragasztottunk és a vásárlásnál ellenőriznünk kellett az emberek útlevelét. Nagyon sokáig tartott.
Ami a show-t illeti, nem kerülhettünk közelebbi kapcsolatba ADAM-mel, és leginkább az előadás zeneire részére kellett koncentrálnunk. Azért, mert fogalmunk sem volt, hogy a helyszínt ellenőrzik a hivatalos személyek vagy sem. A show még így is nagyszerű volt, de nagyon új számunkra, mert nem csinálhattunk egy tipikus ADAMS-es előadást. Leginkább gitároztam, majdhogynem csak zene volt, zene és zene. Viszont a közönség … az összes rajongó eszméletlen jó volt. Végül még vissza is hívtak minket a következő évre.
Idén novemberben elmentek Dél-Amerikába! Ez már régóta az álmotok, igaz? Milyen érzés, hogy első alkalommal léphettek fel Dél-Amerikában? Mire számíthatnak az ÉVÁITOK?
Shota: Még nem ismerjük a közönséget, mivel ez lesz az első alkalmunk ott. Így talán olyan lesz, mint az első Európai turnénk előadásai. Meg akarom mutatni nekik, hogy: "Ez az ADAMS!" Ezért lehet, hogy egy meglehetősen erős előadás lesz, egy kicsit sokkoló. (Itt emlékezteti Shotát Aurélie, a menedzser, hogy legyen óvatos, mert az ADAMS koncertje a J'Festen lesz, ahol rengeteg tinédzser is megfordul) Á, igen, ha mégis egy nagyon erőteljes előadást nyújtunk az első napon, talán majd közlik velünk, hogy "Kérlek álljatok le!", emiatt valószínűleg csak egy előadásunk lenne. Nincs mese, profinak kell lennünk. (nevet) Óvatosnak kell lennünk, mert talán gyerekek is lesznek; talán egyáltalán nem lesz szuper-erős előadás. Már adtunk néhány koncertet Conokon, így tudjuk mit kell tenni.
Az első interjúnk során, azt mondtad, hogy szeretnél egyszer New Yorkban játszani. Mi a helyzet ezzel az álmoddal?
Shota: Még mindig el akarok menni New Yorkba.
Most azonnal?
Shota: Nem. Egy nap majd a nem olyan távoli jövőben elmegyek majd.
A 2014. március-áprilisi turnétok során, a rajongók megtapasztalhatták milyen könnyen megközelíthető is az ADAMS. Mindig hangsúlyozzátok, hogy mennyire szeretnétek, hogy az ÉVÁK megőrüljenek és közelebb kerüljenek hozzátok, de hol húzzátok meg a vonalat, amit már nem kellene átlépnie a rajongóknak? Hol a határ?
Shota: A távolságra érted, igaz? Úgy gondolom, hogy az ADAMS rajongói közt nincsenek rossz lányok, csak nagyon jók. Tudnak viselkedni, nemde? Oké, talán 98%-uk, de szerintem: nincs határ. Ez rendben van mert én is átmegyek rajongóba néha. Nagyon sok kedvenc művészem van. Néha én is küldök nekik olyan e-maileket, mint "A rajongód vagyok! Olyan nagy rajongód vagyok!!" (nevet) Ez egy természetes dolog, legalábbis szerintem, így nem is probléma. NEKÜNK viszont foglalkoznunk kellene vele. A rajongóknak nem kell, ez így van jól. A művészeknek kellene ezzel törődni – mert ők felelősek érte. Például, ha mondjuk néhány rajongó kapcsolatba lép ADAM-mel és találkoznak vele odakint – magánszemélyként – a show után, az túl személyes és véleményem szerint rossz dolog. Mert az egész az ADAMS világáról szól. Viszont ha azt mondanánk a rajongóknak, hogy "Kérlek ne lépjetek kapcsolatba velünk, kérlek ne írjatok személyes üzeneteket" és ehhez hasonló dolgokat, az rettentő unalmas lenne. Mivel zenészek, művészek vagyunk. Álmokat árulunk.
Álmokról szólva, a feldolgozásotok az Eurythmics, Sweet Dreams daláról nagyon népszerű volt az európai turnétok alatt. Tervezitek, hogy a jövőben kiadjátok CD-n is? Szeretnétek több ehhez hasonló feldogozást készíteni?
Shota: Szerintem fogunk még új feldolgozásokat csinálni. Bár most egyáltalán nincs ilyen tervbe véve. Mégis, én szeretnék egy Sweet Dreams-hez hasonló feldolgozást csinálni, de nem lesz CD ebből a dalból.
Nem, vagy még nem? Lehet, hogy később kiadjátok vagy soha?
Shota: Soha. Viszont ez a dal sokat segített nekünk a mostani turné alatt. Például, mikor egy ügyfél mint például egy nagy Con szervezője első alkalommal veszi fel a kapcsolatot velünk és még nem ismer minket és a dalainkat. De ha elküldjük neki a Sweet Dreams-t, kicsit jobban megismerhet minket. Szóval ez egy nagyon fontos feldolgozás dal számunkra.
Promóciós célból már számos helyen és sok különféle koncepcióval forgattatok PV-t. Mi volt a legnagyobb kihívás idáig? Melyik PV forgatása miatt voltál a legizgatottabb?
Shota: Minden promóciós videó forgatásakor izgatottak vagyunk. A legnehezebb a Boku no Sei volt. Azért, mert nagyon hideg volt odakint!
A White Caress-nél is hideg volt!
Shota: Igen, a White Caress-nél is. Utálom a hideget! A Boku no Sei-nél nem viseltünk túl sok ruhát és a felvételeknél nagyon hideg volt, így végig ezt csináltam "katakatakatakata" (a hidegtől való vacogás hangját utánozza). Nagyon nehéz volt, főleg mert még a gitár is majdnem teljesen fagyos volt.
Ami ADAM-et és engem illet, mikor az első nagyon közeli, egymást érintő jeleneteket kellett forgatnunk a Dizzy Love során... mikor ADAM és én már ennyire közel voltunk, hangulat még félénk volt, a forgatás miatt. Ennél a fotózásnál (a FeelJapan magazin egy példányának borítóján lévő képre mutat, ami a Dizzy Love promóciós fotója is) … ADAM és én is végig nevettünk! Erre azt mondták "Hé, ne röhögjetek!" Most már könnyebb számunkra ilyen dolgokat csinálni, de többé nem akarok PV-t forgatni a szabadban!
Melyik a kedvenc PV-d?
Shota: A Boku no Sei – mert olyan nehéz volt! (nevet) Továbbá, nos, furcsa is, de én szeretem ezt a dalt.
A zenével kapcsolatos dolgokon kívül, mi számodra a legfontosabb dolog az életben?
Shota: L.O.V.E.!
Képzeld el, hogy egy napra te is egy ÉVA vagy. Mit mondanál az ADAMS-nek?
Shota: "Szerintem nagyon király vagy! Miért vagy ennyire klassz?! Miért vagy ennyire stílusos?! Miért ilyen jó a zene?! Az a kép is olyan szuper! Annyira forradalmi! Szeretlek!" (mindenki nevetésben tör ki)
Aurélie: Ne öld meg az énekest többször! (mindenki nevet)
Most komolyan, miért kell ADAM-nek ilyen sokszor meghalnia?
Shota: Igazából, fogalmam sincs! Mindig ha meghal – miért?? (nevet) Nem tudom. Talán túl gyenge? Nem tudom miért. A következő PV-ben, megpróbálom nem megölni!
Nagyon köszönjük ezt az érdekes interjút! Így a végén, üzennél valamit az olvasóinknak?
Shota: Köszönjük, hogy a JaME-et olvasod és köszönet a támogatásodért. Megpróbálunk a jövőben is nagyszerű zenét alkotni, mostantól is bámulatos dolgokat fogunk tenni. Így reméljük, hogy élvezed a zenénket.
Szia Shota! Az ADAMS másfél évvel ezelőtti első JaME interjúja óta rengeteg minden történt a zenekarral. Össze tudnád ezeket foglalni egyetlen mondatban?
Shota: Hűha, ez egy nehéz kérdés. Korábban, mikor még Japánban voltunk, nem számítottunk minderre, viszont amint kapcsolatba kerültünk az európai kultúrával, azáltal, hogy idejöttünk és játszhattunk itt, sok váratlan dolgot éreztünk, ami változtatott a terveinken – mint egy hatalmas véletlen. Sok tapasztalatra tettünk szert nagyon rövid idő alatt.
A készülő "Akisame" kislemezetekről azt mondtad, ez lehet az ADAMS utolsó munkája a J-rock/J-pop műfajban. Mivel azonban te nem csak producer, hanem a banda gitárosa is vagy, nem lesz mindig valamiféle rock elem a dalaitokban?
Shota: Nos, ez is egyfajta véletlen volt. Sokféle kultúrával kerültem kapcsolatba. Már a kezdetekben megvolt a tervünk, mint első album, második album, harmadik album, és így tovább. Mikor elkezdtük az ADAMS-et egyfajta J-rock, Visual Kei, rock bandaféle érzete volt. Bár már ilyennek terveztük meg, mégis mindig próbálunk változtatni a hangzásunkon, különösen a gitár hangján. A következő albumon, vagyis a dalokon, amiken jelenleg is dolgozunk, egyáltalán nem játszok gitáron. Már csak a számítógép van. Azonban… talán mégis akarok gitározni. Ez egyfajta kihívás, tudod? (nevet) Mindig olyan, hogy "Mit tehetek meg? Gitár? Nincs gitár?". Csak a saját elképzelésemen múlik, hogy mit tehetek meg, így ez minden alkalommal kihívás.
Tehát már eleve volt egy tervetek az ADAMS számára, minthogy első album, második album… Viszont a koncepciótok az, hogy csak 2021-ben születik meg az ADAMS. Ez egy eléggé hosszú idő. Tényleg ennyire előre megterveztetek mindent vagy spontán módon döntetek a banda következő lépéseiről?
Shota: Valójában már meg van a tervünk erre a 10 évre – ADAM és én előre eldöntöttük. Bár, ahogy azt már mondtam, idejöttünk és rengeteg mindent láttunk, tapintottunk és éreztünk az európai színtéren, így minden megváltozott egy kissé. Általánosságban már igen, megvan a tervünk erre a 10 évre.
Kérlek mesélj nekünk az Akisame kislemezről!
Shota: Az Akisame hangzása olyan, mintha a Boku no sei és a Seseragi folytatása lenne. Egy szomorú szerelmes dal. A zenét már három vagy négy évvel ezelőtt megalkottam, de ADAM csak az utóbbi időben írta meg hozzá a szöveget, így még nagyon friss.
Van olyan téma, amit szeretnétek felfedezni a jövőbeli kiadásaitok során?
Shota: Nos, a hangzásunk változott, de az üzenet ugyanaz marad. Mindig a szerelemről énekelünk.
A szlogenetek "Forradalmi. Eredeti. Időtlen." de nem nehéz állandóan "forradalminak" lenni, minden új kiadással, PV-vel és eseménnyel?
Shota: Én úgy gondolom nem. Mert ADAM és én nem szeretjük mindig ugyanazt a divat stílust, azonos hangzást választani vagy ugyanazt mondani. Egy király japán rock banda vagyunk, mindig. Ez azt jelenti, ha következő alkalommal – például – szeretnénk enka stílusút alkotni… a karrierünk befejeződött. (mindenki nevet) Most komolyan, ha én nem tudom létrehozni azt a hangzást, amit akarok, akkor a karrierünknek vége. Mindig változtatni akarunk valamin, és meg is tesszük. Tökéletesen. Ebben van az önbizalmunk. Azonban …
Enka… (nevet) Komolyan?
Shota: Enka, vagy … bármi más. Úgy értem, ha azt mondom ADAM-nek, hogy "A következő albumnál így fogjuk csinálni!" és ADAM azt mondja "Nekem ez nem tetszik", az is a pályafutásunk végét jelenti.
Szóval, a következő kérdés! Az első, 2013-as európai turnétokat és az ideit összehasonlítva, az ADAMS előadásai most nyugodtabbnak és spontánabbnak tűntek. Az első turné tapasztalatai hogyan befolyásolták a második turnét?
Shota: Nos, szerintem nem voltak nagy változások az első és a második turné között. Persze az új album miatt változtattunk a számlistán. Szintén nem akartunk az összes koncerten ugyanazt a setlistet játszani – az unalmas lenne – így változtattunk rajta. Bár az igaz, hogy ez a turné nyugodtabb volt. Ezúttal nem határoztunk minden apró részlet felől. Úgy gondoltam így is rendben lesz a turné. Első alkalommal Európában, csak négy show-t adtunk és még nem tudtuk mit csinálhatunk. Így lerövidítettük. Ez alkalommal viszont a turné már hosszú volt; olyan sok koncert volt, hogy fejlődni akartunk mire az első show-tól elérünk a turnéfináléig. Tehát végül is használhattuk az első turné alatt szerzett tapasztalatot, de az idei alatt többet tanulhattunk. Vagyis az első turnénkat illetően, ha – például – a Boku no sei-t játszottuk és nem szerette mindenki, akkor is játszottuk másnap. A második turnénkon, ha a Boku no sei-t játszottuk és nem tetszett mindenkinek, akkor megváltoztattuk a setlistet. Azt is figyelembe kellett vennünk, hogy mikor játsszunk egy olyan dalt, mint a Boku no sei – az elején, a közepén vagy netán a végén – melyik lenne jobb? Hogyan teremthetnénk meg a megfelelő hangulatot? Valami ilyesmi.
Történt valami fontos a második európai turnétok alatt?
Shota: Igen.
Mi volt az?
Shota: Nos, számomra az emberi dráma. Ez egy hosszú turné volt. Ezért néha voltak viták, még a csapaton belül is, úgy mint "Többé nem tudok vele dolgozni!" (nevet). Persze mindig boldog véget ért és mindenki rendben volt. A csapat pedig erősebb mint valaha.
Szóval, ezzel ellentétben, mondanál egy vicces történetet, ami a turné alatt történt?
Shota: Nem emlékszem hol volt, épp ott tartottam, hogy leveszem ADAM ruháját, de nem sikerült (nevet). Azt a pólót! Általában egy inget visel és az én játékom, hogy kigomboljam azt, de ADAM ez alkalommal egy pólót vett fel én meg: "mi van?!" (mindenki nevet)
Ez Münchenben volt, én is láttam!
Shota: Ó, igen! Az a piros kabát és a koponyás póló volt rajta, a póló meg beragadt.
Arra is emlékszem, hogy a Berlini koncertetek alatt megszakítottad a lejátszást mikor levetted ADAM ingét és az iPhone-odra dobtad.
Shota: Á, igen, igen! (nevet) Megtanultam: Általában egy iPhone vagy hasonló kibírja, ha van rajta pár ruha, de ha az a ruha történetesen izzadt, az már hatással van rá. Ezt nem tudtam. (mindenki nevet)
Számodra mi volt a legnagyobb kihívás a turnén?
Shota: Az, hogy ilyen sok show volt! Ez volt számomra a kihívás. Valamint természetesen Oroszország.
Tehát, Oroszország… ez az előadásról szólt, hogy mit tehetsz meg vagy milyen messze mehetsz?
Shota: Oroszoroszág nagyon jó volt, a közönség szuper volt. Sajnos a show előtt sok stressz ért minket, mert nem adhattuk el a turnécuccokat és a jegyekkel is voltak problémák. A törvény miatt 18+ korhatárral kellett reklámoznunk a koncertet, de a helyi orosz szervező nem követte ezt a szabályt és kiskorúaknak is adott el jegyet. Így fiatalkorúak is voltak a koncerten. Emiatt a szervező hátrajött és még a show előtt ellenőrizte a cuccokat. Tudod, hogy néz ki a SIXNINE borítója, meztelenséget ábrázol … és már mondta is, "Ezt nem árulhatod!" - de hogyan? A Bittersweet borítója is hasonló, csókolózunk rajta meg ilyenek. A szervező azt mondta, "Ez - egyáltalán nem!" Ezt a kislemezt kivehetjük a turnécuccok közül, de ugyanezt már nem tehetjük meg az új albummal, a SIXNINE-nal is. Végül mindenre 18+ matricát ragasztottunk és a vásárlásnál ellenőriznünk kellett az emberek útlevelét. Nagyon sokáig tartott.
Ami a show-t illeti, nem kerülhettünk közelebbi kapcsolatba ADAM-mel, és leginkább az előadás zeneire részére kellett koncentrálnunk. Azért, mert fogalmunk sem volt, hogy a helyszínt ellenőrzik a hivatalos személyek vagy sem. A show még így is nagyszerű volt, de nagyon új számunkra, mert nem csinálhattunk egy tipikus ADAMS-es előadást. Leginkább gitároztam, majdhogynem csak zene volt, zene és zene. Viszont a közönség … az összes rajongó eszméletlen jó volt. Végül még vissza is hívtak minket a következő évre.
Idén novemberben elmentek Dél-Amerikába! Ez már régóta az álmotok, igaz? Milyen érzés, hogy első alkalommal léphettek fel Dél-Amerikában? Mire számíthatnak az ÉVÁITOK?
Shota: Még nem ismerjük a közönséget, mivel ez lesz az első alkalmunk ott. Így talán olyan lesz, mint az első Európai turnénk előadásai. Meg akarom mutatni nekik, hogy: "Ez az ADAMS!" Ezért lehet, hogy egy meglehetősen erős előadás lesz, egy kicsit sokkoló. (Itt emlékezteti Shotát Aurélie, a menedzser, hogy legyen óvatos, mert az ADAMS koncertje a J'Festen lesz, ahol rengeteg tinédzser is megfordul) Á, igen, ha mégis egy nagyon erőteljes előadást nyújtunk az első napon, talán majd közlik velünk, hogy "Kérlek álljatok le!", emiatt valószínűleg csak egy előadásunk lenne. Nincs mese, profinak kell lennünk. (nevet) Óvatosnak kell lennünk, mert talán gyerekek is lesznek; talán egyáltalán nem lesz szuper-erős előadás. Már adtunk néhány koncertet Conokon, így tudjuk mit kell tenni.
Az első interjúnk során, azt mondtad, hogy szeretnél egyszer New Yorkban játszani. Mi a helyzet ezzel az álmoddal?
Shota: Még mindig el akarok menni New Yorkba.
Most azonnal?
Shota: Nem. Egy nap majd a nem olyan távoli jövőben elmegyek majd.
A 2014. március-áprilisi turnétok során, a rajongók megtapasztalhatták milyen könnyen megközelíthető is az ADAMS. Mindig hangsúlyozzátok, hogy mennyire szeretnétek, hogy az ÉVÁK megőrüljenek és közelebb kerüljenek hozzátok, de hol húzzátok meg a vonalat, amit már nem kellene átlépnie a rajongóknak? Hol a határ?
Shota: A távolságra érted, igaz? Úgy gondolom, hogy az ADAMS rajongói közt nincsenek rossz lányok, csak nagyon jók. Tudnak viselkedni, nemde? Oké, talán 98%-uk, de szerintem: nincs határ. Ez rendben van mert én is átmegyek rajongóba néha. Nagyon sok kedvenc művészem van. Néha én is küldök nekik olyan e-maileket, mint "A rajongód vagyok! Olyan nagy rajongód vagyok!!" (nevet) Ez egy természetes dolog, legalábbis szerintem, így nem is probléma. NEKÜNK viszont foglalkoznunk kellene vele. A rajongóknak nem kell, ez így van jól. A művészeknek kellene ezzel törődni – mert ők felelősek érte. Például, ha mondjuk néhány rajongó kapcsolatba lép ADAM-mel és találkoznak vele odakint – magánszemélyként – a show után, az túl személyes és véleményem szerint rossz dolog. Mert az egész az ADAMS világáról szól. Viszont ha azt mondanánk a rajongóknak, hogy "Kérlek ne lépjetek kapcsolatba velünk, kérlek ne írjatok személyes üzeneteket" és ehhez hasonló dolgokat, az rettentő unalmas lenne. Mivel zenészek, művészek vagyunk. Álmokat árulunk.
Álmokról szólva, a feldolgozásotok az Eurythmics, Sweet Dreams daláról nagyon népszerű volt az európai turnétok alatt. Tervezitek, hogy a jövőben kiadjátok CD-n is? Szeretnétek több ehhez hasonló feldogozást készíteni?
Shota: Szerintem fogunk még új feldolgozásokat csinálni. Bár most egyáltalán nincs ilyen tervbe véve. Mégis, én szeretnék egy Sweet Dreams-hez hasonló feldolgozást csinálni, de nem lesz CD ebből a dalból.
Nem, vagy még nem? Lehet, hogy később kiadjátok vagy soha?
Shota: Soha. Viszont ez a dal sokat segített nekünk a mostani turné alatt. Például, mikor egy ügyfél mint például egy nagy Con szervezője első alkalommal veszi fel a kapcsolatot velünk és még nem ismer minket és a dalainkat. De ha elküldjük neki a Sweet Dreams-t, kicsit jobban megismerhet minket. Szóval ez egy nagyon fontos feldolgozás dal számunkra.
Promóciós célból már számos helyen és sok különféle koncepcióval forgattatok PV-t. Mi volt a legnagyobb kihívás idáig? Melyik PV forgatása miatt voltál a legizgatottabb?
Shota: Minden promóciós videó forgatásakor izgatottak vagyunk. A legnehezebb a Boku no Sei volt. Azért, mert nagyon hideg volt odakint!
A White Caress-nél is hideg volt!
Shota: Igen, a White Caress-nél is. Utálom a hideget! A Boku no Sei-nél nem viseltünk túl sok ruhát és a felvételeknél nagyon hideg volt, így végig ezt csináltam "katakatakatakata" (a hidegtől való vacogás hangját utánozza). Nagyon nehéz volt, főleg mert még a gitár is majdnem teljesen fagyos volt.
Ami ADAM-et és engem illet, mikor az első nagyon közeli, egymást érintő jeleneteket kellett forgatnunk a Dizzy Love során... mikor ADAM és én már ennyire közel voltunk, hangulat még félénk volt, a forgatás miatt. Ennél a fotózásnál (a FeelJapan magazin egy példányának borítóján lévő képre mutat, ami a Dizzy Love promóciós fotója is) … ADAM és én is végig nevettünk! Erre azt mondták "Hé, ne röhögjetek!" Most már könnyebb számunkra ilyen dolgokat csinálni, de többé nem akarok PV-t forgatni a szabadban!
Melyik a kedvenc PV-d?
Shota: A Boku no Sei – mert olyan nehéz volt! (nevet) Továbbá, nos, furcsa is, de én szeretem ezt a dalt.
A zenével kapcsolatos dolgokon kívül, mi számodra a legfontosabb dolog az életben?
Shota: L.O.V.E.!
Képzeld el, hogy egy napra te is egy ÉVA vagy. Mit mondanál az ADAMS-nek?
Shota: "Szerintem nagyon király vagy! Miért vagy ennyire klassz?! Miért vagy ennyire stílusos?! Miért ilyen jó a zene?! Az a kép is olyan szuper! Annyira forradalmi! Szeretlek!" (mindenki nevetésben tör ki)
Aurélie: Ne öld meg az énekest többször! (mindenki nevet)
Most komolyan, miért kell ADAM-nek ilyen sokszor meghalnia?
Shota: Igazából, fogalmam sincs! Mindig ha meghal – miért?? (nevet) Nem tudom. Talán túl gyenge? Nem tudom miért. A következő PV-ben, megpróbálom nem megölni!
Nagyon köszönjük ezt az érdekes interjút! Így a végén, üzennél valamit az olvasóinknak?
Shota: Köszönjük, hogy a JaME-et olvasod és köszönet a támogatásodért. Megpróbálunk a jövőben is nagyszerű zenét alkotni, mostantól is bámulatos dolgokat fogunk tenni. Így reméljük, hogy élvezed a zenénket.
A JaME szeretne köszönetet mondani Shotának, Aurélie-nek és Mono-nak, amiért lehetővé tették, hogy az interjú elkészülhessen.